– Ne már, megvesztél? Ez női – prüszkölt Andris, és folyamatosan legyezgette maga előtt a levegőt.
– Legalább lesz egy kis illatotok – vonta fel a szemöldökét Kinga.
– Pfuj – csavarta ki Robi a kezéből az üveget, aztán fogalmam sincs, miért, de belefújt egy adagot a szájába. – Úúú, ez rohadt rossz – vágott olyan fejet, mintha egy éretlen grépfrútba harapott volna.
– Muti – kérte el Andris, és hasonlóképpen tett.
Amíg én Virággal és Katával beszélgettem, Ricsi összeírta azoknak a daloknak a listáját, amiket lead a stúdiósoknak, hogy játsszák le csütörtökön Corteznek. Amikor Cortez kijött az udvarra (az egyik végzős fiú társaságában), Ricsi gyorsan begyűrte a papírt az adidas dzsekije zsebébe.
– Csak nem a dallistám? – vigyorgott Cortez.
– Azt hiszed, minden rólad szól? – vágta rá Ricsi.
– Ez alap – bólogatott Cortez. – Minden este izgulok, hogy a holnap is rólam szóljon – folytatta, mi
meg folyamatosan röhögtünk rajta.
– Ja, ismerem ezt. A múltkor azt álmodtam, hogy nem vagyok népszerű – hülyült tovább Ricsi.
– Rémálom lehetett – értett egyet Cortez.
– Totál. Izzadtan ébredtem, azt kiabálva „miééért?" – dramatizált Ricsi.
Mindig tökre vicces, ahogy egymást szívatják azzal, amiről egyébként abszolút nem tehetnek.
-Reniii! – sikoltotta.- Képzeld! Itt egy póóóni! – ujjongott.
– Ez nagyon klassz. – nevettem fel őszintén.
– Úúú, annyira édi! Hazaviszem!
– Add Ricsit – kértem, mire Virág egyre távolabbról sikoltozott, Ricsi pedig átvette a telefont. – Oké, mondd meg neki, hogy nem tarthatja meg a pónit.
– Szerinted? Azon vagyok. – röhögött.
– Sok sikert! – köszöntem el.
– Hívlak , ha nem bírok vele.
– Oké, de ha rákötözöl egy élő pónit a robogódra, benne leszel a híradóban.
– Van egy Cortez-dobozom – szaladt ki a számon afféle 'mondok valamit hogy oldjam a feszültséget' stílusban. Cortez rám meredt.
– Mi van?
– Semmi – sütöttem le a szemem.
– Milyen doboz?
– Semmilyen – legyintettem.
– Nem, nem – ragadta meg a karom és visszahúzott mert előre siettem. – Ezt meg kell magyaráznod.
– Csak ha ezzel megnyertem a „ciki” versenyt.
– Még nem tudom miről van szó, de előre megajánlom.
– Kösz – sziszegtem kínosan.
Gyorsan elhadartam Corteznek hogy van egy doboz amibe begyűjtöttem minden vele kapcsolatos cuccot. Levelezés, puskák, rágópapír, ajándék, szilikon karkötő, a rá emlékeztető dalok CD-je, mozijegy….Minden. Miután végeztem, Cortez hallgatott, én meg nagyon, nagyon vártam hogy reagáljon valamit.
– Mik vannak a CD-n? – kérdezte hirtelen.
– Top sírós számok.
– Sírtál? – nézett mélyen a szemembe, és az arcán láttam hogy ez érzékenyen érinti: totál elkomorodott.
– Néha. Egy kicsit – füllentettem. Azt azért mégsem mondhattam hogy kiszáradtak a könnycsatornáim.
Cortez magához húzott szorosan átölelt, és hosszasan megcsókolt.
és az egyik személyes kedvencem :)
(…)
– Ismerem?
– Igen.
– Lány? – kérdeztem félve, összehúzott szemmel, előre rettegve a választól.
– Lány – bólogatott.
– Oké. Jó szórakozást. – Az összes okos magazin azt írja, ilyenkor kezeljük lazán a helyzetet, és ne mutassuk ki, hogy éppen összetörtünk. Ahha. Könnyű azt mondani.
– Kösz, meglesz – mondta.
(…)
– Hát, akkor klassz délutánt. Érezzétek jól magatokat. Meg ilyesmi – motyogtam, és indultam befelé. Cortez elkapta a kezem, és visszahúzott.
– Féltékeny vagy? – kérdezte elfojtott mosollyal.
– Nem – vágtam rá kapásból. – Kéne? – kérdeztem vissza némi töprengés után.
– Lehet. Szép. Okos. És nagyon szeretek vele lenni…
– Ez nagyszerű – mondtam elkerekedett szemmel, és úgy éreztem, végem van, mindjárt elbőgöm magam.
– Segítek neki angolból, mert iszonyat béna – tette hozzá, mire hitetlenül a szemébe néztem, és a tenyerembe temetve az arcom, megkönnyebbülten elröhögtem magam
– Szerinted ez vicces volt?
(…)
– Oké, elég lesz – lapoztam idegesen a könyvemben. – Ez nem fair – néztem fel. – Most tök nevetségesen érzem magam… Elvégre féltékeny voltam magamra – tűnődtem, Cortez meg a fejét fogva felröhögött. Haha. Szörnyen vicces.
